A 3 napos szimpóziumot nagy érdeklődés övezte, közel félszáz résztvevője volt az előadásoknak, építészeti sétáknak és tárlatvezetésnek. Az angol nyelvű rendezvény díszvendégei Párizsból, Chicagóból és Sanghajból érkeztek, hogy megismerjék Budapest art deco hagyatékát és a közép európai art deco kialakulásának történetét.

A vendégek, Pascal Luarent, Joe Loundy és Patrick Cranley, az Art Deco Világszövetség vezetőségi tagjai és saját városuk art deco szervezetének vezetői is aktív résztvevői, előadói voltak a programoknak. Az általuk képviselt mozgalom Amerikában kezdődött a 80-as évek elején, amikor egy karizmatikus és elkötelezett örökségvédő, Barbara Capitman városról városra járva nyitotta fel az emberek szemét, hogy az őket körülvevő art deco hagyaték megőrzése és megismertetése közös érdek. Ezek az önszerveződő civil szervezetek azóta világszerte 27 városban léteznek és működnek. Legfontosabb eseményük a minden páratlan évben megszervezett World Congress On Art Deco. 2016-ban a világszervezet bejegyeztette magát és az art deco világkongresszus angol nevét levédve szeretné tevékenységét minél jobban elterjeszteni, új európai partnerekkel is együttműködve. 

Mi a magyar art deco?

Az art deco globális ismertsége és sok műfajban megnyilvánuló, felismerhető jellege miatt jól értelmezhető, széles rétegeket megszólító, a művészettörténet tudományos kategóriáiba nem könnyen beilleszthető stílus. A stílus elnevezése egy 1925-ben rendezett párizsi kiállítás címéből született, de csak az 1960-as években vált széles körben elfogadottá; korszakhatárait pedig a Victoria & Albert Museum 2003-as, fontos kiállítása 1910 és 1939 között húzta meg. Ezért az építészetben “az art deco egyrészt utólagos kategória – azaz művelői jellemzően modernistaként, esetleg a hazai téglaépítészet hagyományainak követőiként vagy magányos sziklaszirtként hivatkoztak magukra –, másrészt az emlékek száma sem éri el a kritikus mennyiséget. Harmadrészt –mint a fenti definíciótöredékekből kiderül – az art déco alapvetően dekoratív irányzat; a hagyományosan meghatározott tömegeket, tagolást, alaprajzi elrendezést használó klasszikus stílusokhoz képest felületes és csapongó, így bizony nehéz megfogni.”
http://oroksegfigyelo.blog.hu/2015/02/13/letezik-e_magyar_art_deco_epite...
Örökség Figyelő, 2015.02.13., Kovács Dániel

Az I. világháború utáni szegénység és nehéz gazdasági helyzet miatt Magyarországon nem tudott New York vagy Sanghaj világvárosi léptékeihez hasonlítható minőségben és méretben kibontakozni ez a dekorativitást és a kényelmet jól ötvöző irányzat. Viszont bizonyos alkotók és műhelyek ismerve a nemzetközi trendket készítették sajátos, magyar art deco épületeket, bútorokat, grafikákat, és a szimpózium közönsége ezeket ismerhette meg a séták és előadások során.
Az előadók art deco értelmezései is különböztek: Katona Anikó - a két világháború közötti magyar plakátművészet bravúros grafikai ötleteit ismertette - egy meghatározott társadalmi réteg, a dzsentri sajátos ízlésvilágának nevezte. Kovács Dániel - a stílus közép-európai építészeti jegyeit mutatta be - elismerte, hogy egy-egy épületen belül is sokszor keverednek a különböző historizáló elemek az art decora jellemző megoldásokkal: a geometrikus tömegek, formák kiegészítve a dekoratív, rátétszerű motívumokkal. Horányi Éva előadása a csőbútorokkal fogalkozott és a modern élet szimbólumainak nevezte őket. A Breuer Marcell tervezte világhírű B33, “szabadlengő” székekről, sem mindig tudják, hogy magyar tervező munkája, pedig újkori replikái sűrün használt kellékei tárgyalótermeknek, irodáknak napjainkban is.

Érdekes lenne visszavezetni, hogy a magyar köztudatban milyen információk nyomán alakult ki a Bahaus irányzat divatja és sokszor téves használata a Szent István parki bérházak vagy hajlított-karfás fotelek kapcsán. Az biztos, hogy a szimpózium nemzetközi közönsége a Margit körúti “dugattyús” bérházat, vagy Kozma Lajos tervezte Atrium Színházat nem a Bauhaushoz, nem is a modernistákhoz, hanem a magyar art decohoz sorolta és kiemelkedő formai és műszaki megoldásait nagyra értékelte.

írta: Csejdy Virág

fotók: Fejér János